Tejút

elmélkedés Nagyböjt II. Vasárnapjának szentírási szakaszaihoz

A Tejút a Tejútrendszer Földről látható része. Mi egy tejszerű sávot látunk az éjszakai égbolton, ahogy korong alakú galaxisunk egyik karjából kikukucskálunk. Lenyűgöző belegondolni, hogy több száz milliárd csillag és a csillagközi anyag por és gázfelhői alkotják ezt a csillogó, tejszínű sávot, de hogy ne legyen egyszerű a képlet, az egész Tejútrendszerhez tartozik még 100 milliárd bolygó, 10 milliárd fehér törpe, egy milliárd neutroncsillag és 100 millió fekete lyuk is.

Egy fenségesen fénylő, puha paplan a sötétségben a Tejút. Önmagát a világűr sötétjébe büszkén belekiáltó csillagból több száz milliárdnyian ontják a fényt, hogy kézről kézre adják figyelmünket, mint valami hímes tojást, messze vezetve tekintetünket. "Isten egy napon kivezette Ábrahámot sátrából a szabad ég alá, és ezt mondta neki: „Nézz föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod őket számolni.” Majd hozzáfűzte: „Ilyen lesz a te nemzetséged.” Ábrahám hitt az Úrnak, Isten pedig beszámította ezt az ő megigazulására." (Gen 15,5-6) A Tejút csillagösvényét csodálva Ábrahám áthelyezi életkérdéseit a hit és a bizalom értelmezési horizontjára. Nem korából, idős feleségéből, otthontalanul csellengő életformájából kiindulva igyekszik megérteni életét, hanem Isten ígéreteiből, aki bizalmat oltott a szívébe, hogy tudjon szeretni minden nehézség közepette. A sötétben ragyogó Tejút felvillant egy másik dimenziót, ahol az élet más építőkockái válnak fontossá. Ebből épül "a mi hazánk [ami ...] a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. Ő [...] átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez. (Fil 3,20-21a) Szent Pál mintha Ábrahámmal együtt mondaná: "Kövessétek a példámat mindnyájan! Nézzétek azokat, akik úgy élnek, ahogy példámon látjátok." (Fil 3,17) Nézzetek fel velünk és más hívő emberekkel együtt a Tejútra, lássátok a temérdek ragyogást, és "figyelmetek ne a földi dolgokra irányuljon", mint azoknak, akik "Krisztus keresztjének ellenségei" (vö. Fil 3,19b.18b), hanem összpontosítsatok egész szívvel Krisztusra, aki "míg imádkozott, arca teljesen átváltozott, ruhája pedig hófehéren ragyogott." És akinek társaságában "Mózes és Illés megdicsőülten jelentek meg, és haláláról beszélgettek." (Lk 9,30b-31a) A mi dimenziónkban érthetetlen a halál és a szenvedés. Csak a bizalom ragyogásában van mindennek értelme. "A másik ember úgy szeret engem, ahogy tud, a maga korlátaival és hibáival; de ez nem jelenti azt, hogy szeretete ne lenne valódi." (Ferenc pápa, 2025. márciusi imaszándék elmélkedése) Meg kell tanulnunk felülemelkedni az adok-kapok emberi viszonyulásain, és egymás szeretetét a Tejút fényében bizalommal szemlélni, és szeretetből fakadó, ingyenes odaadással viszonozni.